Page 11 - Zsiráf Magazin - 2016. január

A névadó egy bizonyos Szent Bálint (Va-
lentin, Valentinus) volt, aki a szerelmesek,
lelkibetegek és az epilepsziával élők védő-
szentjeként tevékenykedett. Világszerte,
de főleg az angolszász országokban Bálint
napján (február 14-én) tartják a Bálint-nap
(angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely
Magyarországon az angol nyelvű elnevezés
átvétele miatt Valentin-napként vált ismertté
és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődő-
en. Ezen az ünnepen (amelynek vallási erede-
te napjainkra elhomályosult) a szerelmesek
megajándékozzák szerelmüket. Bár február
közepéig erre még várni kell, összeszedtünk
pár érdekességet a témával kapcsolatban.

POGÁNY ELŐZMÉNYEK

Az ünnep eredete az ókorba, a Római Biro-
dalom idejére nyúlik vissza. A rómaiak az ün-
nepet Lupercus és Faunus isteneken kívül a
Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus
és Remus tiszteletére tartották meg, nevét
pedig a Lupercal nevű barlangról kapta, ahol
a monda szerint egy farkas a városalapító két
fiúcskát szoptatta.

A Faunus és a Lupercalia (másnéven Februca)
ősi eredetű pásztorünnepeit február 13–15
között tartották. A Lupercalia tisztító szertartá-
sokból és termékenységi rítusokból állt, hogy
kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú
Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű
kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, fő-
leg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és
termékenységet hozzon számukra.

A termékenység ünnepének azonban voltak
kellemesebb részei is, amelyek Juno istennő, a
házasság pártfogójához kötődnek. A fiatal le-
ányok ekkor Juno templomába mentek, hogy
ott szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner
kiválasztásához. Mindeközben a férjek virágot
ajándékoztak feleségüknek, az egyszerű nép
(plebeius) ifjú férfiai pedig tombolát húztak a
még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő
párok egymással jártak egy ideig és néhányan
a szóbeszéd szerint valóban egymásba sze-
rettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata
szemében erkölcstelen volt.