Page 74 - Zsiráf Magazin - 2016. december

töltött Magyarországon szakmunkásképző- magyar költőket fordított, akárcsak ellenzéki
ben, de szókincse hagyott még kívánni valót nézeteiről is ismert, tehetséges ifjú kollégája,
maga után – forradalom ide vagy oda, pezs- David Cherician. Mit kötötte őket a forradal-
gett a vére. Egyik reggel vidáman robogott be már Castróhoz, az állítólagos zsarnokhoz? A
a szállóba, amikor a forgóajtóban meglátott haza szeretete.
egy ringó járású mulat szépséget. Szőke volt,
nyilván a szovjet teherhajókon csak ezt az egy- A tanácskozás tapló unalmas volt. Szenvedtek
fajta festéket hozták be. Orlando – mi a nagy is derék kubai kollégáink. Ám minden véget
olasz humanista költő Ariosto zabolátlan szen- ér egyszer. Az őszes sörényű Guillén felállt a
vedélyű hőse után Furiosónak, „Örjöngőnek” pódiumon az elnöki asztaltól. Az asztalt és
becéztük – száznyolcvan fokos fordulatot tett, a székeket hurrikán gyorsaságával elvitték. A
elviharzott és két napig nem láttuk. Ez volt a pódiumon szétvált a függöny. Mögötte jazz
manana – a kubai „rögtön”, ami valamivel rövi- band és megszólalt a Guajira Guantanamera,
debb volt, mint az ulan-batori сейчас - „majd”. a híres dal, a „guantánamói parasztlány”. Ha
érted a szövegét, megérted a kubai népet is,
AZ ÍRÓK CASTRO úgy ahogy Castro értette:
MELLÉ ÁLLTAK

Írókkal, nemzetközi társa-
sággal voltam Havanná-
ban. A kubai írók Castro
mellé álltak. Párizsi nagy-
követ lett a nemzetközileg
ismert kubai prózaíró, a
XX. századi modern iro-
dalom nagyjaival barát-
kozó Alejo Carpentier.
Nicolas Guillén, aki az
afrikai ritmusokat ültette
át a spanyol lírába, a szö-
vetségük elnöke lett. A fi-
nom szavú Eliseo Diego