Page 18 - Zsiráf Magazin - 2017. február
P. 18

könnyedséggel és természetességgel formál- mint a többieknek, mivel így rontják a kórus
            ják meg a rájuk kiosztott szerepet, megvillant- esélyeit a különböző versenyeken. Ahogy ha-
            va a karakterekben rejlő mélységet is, annak  ladnak az események, kiderül, nem Zsófi az
            ellenére, hogy a mindössze huszonöt perc- egyetlen, akinek „tátikáznia” kell. Felmerül a
            nyi játékidő nem ad teret a teljes kibontako- kérdés: milyen tanár mond ilyet kisiskolás gye-
            zásnak. Külön kedvencünk volt a Weiner Leó  rekeknek? Bele sem gondol abba, milyen rossz
            Rókatáncára lejtett önfeledt táncuk.              érzés, milyen megalázó lehet tanítványainak,
                                                              ez a fajta megkülönböztetés. Milyen világké-
                           A KÖRNYEZET                        pe lehet egy olyan tanárnak, aki csokoládé-
                                                              val és lelki terrorral manipulálja a gyerekeket
                                                              úgy, hogy az a saját érdekeinek megfeleljen?
            A ’90-es évek magyar iskolai miliőjének meg- Mondhatjuk, hogy a saját céljára használja fel
            jelenítése valószínűleg nem váltott ki nosz- a diákokat, hiszen egy nyertes, országelső kó-
            talgikus érzéseket az Oscar bizottság tagjai- rus vezetőjének lenni, nem kis teljesítmény.
            ból, belőlünk – akik ebben az időben voltunk  Nagy elismeréssel jár. Sok szép helyre el lehet
            gyerekek – viszont annál inkább, és biztosak  utazni, Svédországba például és más érdekes
            vagyunk benne, hogy jó pár kortársunk is  programokra… - érvel a drámai csúcsponton,
            így érez. A csempézett folyosók, a tanterem  amikor Liza szembesíti azzal, hogy többen
            tipikus zöld táblája, amelyet sosem lehetett  csak tátognak, ami nem igazság.
            annyira lemosni, hogy ne maradjon rajta kré-
            tafolt, és a betonudvar láttán könnyű visszata- Utazni, dacára annak, hogy nem mindenki
            lálni az önfeledt gyerekkor elégikus világába.  érezheti magáénak a sikert, vagy az egyenlő
                                                              bánásmódot szem előtt tartani, kockára téve
                 A TÖRTÉNET MONDANIVALÓJA                     a versenyt – ez a legfőbb dilemma. A tanárnő
                                                              érvelése érthető ugyan, de hibázott, amikor
                                                              nem tartotta szem előtt a gyerekek vágya-
            Erika néni nem szeretné, hogy hangosan éne- it. Nyitott kérdés marad, hogy megnyerik-e
            keljenek azok, akiknek nincs olyan jó hangja,  a versenyt, az azonban a katartikus fináléból
   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23