Page 16 - Zsiráf Magazin - 2016. október

2

Cégérem, cégérem,

MONDD MEG NÉKEM…

BARANGOLÁSAIM SORÁN MOST AZT VETTEM FŐKÉNT SZEMÜGYRE, HOGYAN VALÓSUL
MEG A BÖLCS MONDÁS: „A JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR – MÉG ROSSZ SEM”.

VENNÉK KÉT ASZTALOST

MEG EGY FAZEKAST

Egyszer volt kutyavásár Budán. Feltehetően
többet nem is lesz. Manapság már kutyákat
sem vásáron árulnak. A régi időkben, a gyar-
matosítás fénykorában volt rabszolgavásár.
Aztán a két háború között volt embervásár,
vidéki városok főterén álldogáltak a napszám-
ra váró parasztemberek, munkanélküliek.

Azt hiszem ez mára már megszűnt, akinek
nincs munkája, az kap segélyt, vagy hasznos
közmunkát végez, javítva ezzel a statisztikát.

Éppen ezért lepett meg egy főváros kör-
nyéki település plakátja. Állat-, termény- és
kézművesvásár. Ebem már van, terményre
nem tartok igényt, de az utolsó ajánlat meg-
fogott. Nocsak, olyan nagy a túltermelés a
derék mesteremberekből? Nekem adott
esetben egy tetőfedőre lenne szükségem,
csak nem tudom, hogy a vásáron kapok-e.
Aligha, mert a plakáthoz közelebb kerülve
világossá vált, hogy nem a derék mesterem-
bereket, hanem portékáikat bocsátják árúba,
magyarán kézműves termékeket vehetünk.
Azért van egy kis különbség…