Page 17 - Zsiráf Magazin - 2016. október
P. 17

EGYSZER VOLT TAHIBAN …
                          BIVALYVÁSÁR




            Csábító ajánlat: „Borsodi bivaly” mi több tál-
            cán. Miután nem sikerült kézművest vennem,
            gondoltam megpróbálkozom bivallyal. Igaz, a
            „borsodi” fajtát nem ismertem, de feltételez-
            tem, hogy jó magyar bivaly, megteszi otthon.
            Az ára sem volt túl drága, 250 – nyilván a nagy
            sietségben az ezer szó lemaradt. S még in-
            kább csábított, hogy tálcán hozzák. Bár elég
            nehéz elképzelni, hogyan lehet egy bivalyt
            tálcára tenni, de a modern kereskedelemben
            – mint tudjuk – minden lehetséges.


            A bolt kicsike volt.
            - Kérek egy bivalyt… - léptem be s az eladó
            nem kötőféken hozta, hanem kivette a hűtő-
            ből a Borsodi Sörgyár termékét.
            - Bivalyerős… - nyugtatott meg.
            Tehát bivalyt sem vettem.


                   A LÉNYEG A JÓ STÍLUS




            Kedvelem, ha van valaminek stílusa. A fran- mindent kétszer mond, kétszer mond?”
            cia sanzonnak, az olasz bel cantonak (szép  Nyilván a derék plakátrajzoló eszénél volt, de
            ének), a gregorián éneknek, mindennek, ami  azt hitte, jobb kétszer, mint egyszer sem. Kézi
            jellegzetes és értékes. Nem csoda, hogy fel- szerszámok – reklámozza a terméket. Csak
            tűnt a vonzó felirat – Áruház olasz stílusban.  elfelejtette, hogy az értelmező szótár szerint is
            Már elképzeltem, hogy halászlegénynek öl- a szerszám: „Munkaeszköz, amely az embe-
            tözött énekes – no nem frakkban, mint Ma- ri kéz eredményes használatának javítására,
            rio Lanza, az egykori nagy olasz tenor – vár  erősítésére szolgál.” Remélem nem követik
            a bejáratnál mandolinnal a kezében s máris  példáját, és a jövőben nem látjuk majd, hogy
            harsan az  ‘O Sole Mio… Vagy Toto Cutugno  vegyen „elektromos villanyvasalót”.
            vonz be s felszólít hogy hagyjuk énekelni:
            Lascate Mi Cantare.

            Itt azonban fürdőszoba kellékeket árulnak.
            Az áruház pedig elszomorítóan unalmas. A
            derék reklámszövegíró felcserélte a sorren-
            det, talán jobb lett volna, ha az olasz jelzőt a
            bútorok elé biggyeszti.


            Persze van, amikor beteljesednek Karinthy szel-
            lemes stílusparódiájának szállóigévé lett sorai
            a nagy kortársról, Adyról: „Hát maga meg-
            bolondult, Hát maga megbolondult, Hogy
   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22