Page 75 - Zsiráf Magazin - 2016. április
P. 75

A JÓSLAT BETELJESÜL

                                                              Utolsó, legérettebb műve regény, Tamás a
                                                              címe. Hőse – Tamás apostol üvegképével vi-
                                                              askodik – nem csak hitét veszíti el, de már
                                                              kételyeit is, céltalannak és értelmetlennek érzi
                                                              életét. A könyv megjelenése után nem sok-
                                                              kal egy korábbi novellája hőséhez hasonlóan
                                                              ő is a Dunában végzi. Máig sem tisztázott,
                                                              hogy a Margit hídról vagy az Északi összekötő
                                                              vasúti hídról vetette magát a folyóba. Írásai
                                                              nem egyszerű olvasmányok, de senki nem
                                                              ábrázolta oly hitelesen az alkoholmámorban
                                                              megbomlott elme látomásait és a lélek ösz-
                                                              szeomlását, mint ő.

                                                              AZ UTOLSÓ TALÁLKOZÁS


                                                              Az íróbarát, Tersánszky Józsi Jenő volt az
                                                              utolsó, aki élve látta. Cholnoky pénzt kért
                                                              tőle, mert kilakoltatás előtt állt. A kölcsönbe
                                                              kapott tíz pengőből még telt egy fröccsre:


                                                              „A fröccsöket lehajtottuk, Cholnoky valami
                                                              olyan tekintettel, mint a gyönge visszfény ve-
                                                              rődik vissza az üvegről, kézfogás után meg-
                                                              ölelt és megcsókolt. Sohasem tette ezt!
                                                              Ezzel elrohant. Magam is a kávéházba siettem
                                                              dolgozni.
                                                              Nem emlékszem már pontosan, reggeli vagy
                                                              esti napilap tudósításában olvastam megder-
                                                              medve, hogy: Cholnoky László a Dunába ve-
                                                              tette magát, és holtan húzták ki.
                                                              A  rendőrségnek  címzett levelében  említi,
                                                              hogy: csak egy barátja és írótársa vette komo-
                                                              lyan halálos panaszát, és felezte meg utolsó
                                                              pár pengőjét, noha nem sokkal állott fölötte
                                                              anyagilag… Aztán még említi, hogy: öngyil-
                                                              kosságával talán enyhül családja helyzete, a
                                                              segélyek révén!…
                                                              Hát igen!
                                                              Az élet maga nem rendezkedik be arra, hogy
                                                              kímélje azokat, akik őt mindenek gyönyö-
            Közös emléktábla
                                                              rűségére ábrázolják. Sokkal inkább kedvez
                                                              azoknak, akik tehetségtelenül, de élelmesen
                                                              könyöklik ki maguk számára a sikert, jóéletet,
                                                              sőt a megbecsülést is”
   70   71   72   73   74   75   76   77   78   79   80