Page 79 - Zsiráf Magazin - 2016. április

Hogyan kezdődött a cselgáncs az
Zs életedben?

Eleven gyerek voltam, a bátyám már
KA judózott, úgyhogy amikor elég nagy
lettem hozzá, magától értetődő volt, hogy én
is efelé menjek. Komolyabban ötödikes ko-
romtól jártam edzeni.

Voltak-e példaképeid, olyan meg-
Zs határozó sportolók, akik miatt ezt a
sportágat választottad?

Sokáig ezt a szerepet a bátyám
KA töltötte be. Kamaszkoromban már
jöttek a nemzetközi példaképek is. Az első
meghatározó élményem ebből a szempont-
ból az 1988-as olimpia volt. Danyi Tamás
személyisége nagy hatással volt rám, judó-
ban pedig Robart Van der Walle és Stéphane
Traineau tetszettek. A sors fintora, hogy velük
a következő olimpián találkoztam is. Később
a franciát többször is megvertem.

Milyen volt ilyen fiatalon részt ven-
Zs ned egy olimpián, úgy hogy ráadá-
sul meg is nyerted?

Nem készültem élsportolónak. történetében. Hatalmas a szeretet az emberek
KA Egyszerű paraszti családból szár- és a népek között, még az ellenfél játékosát
mazom, ahol nagyon sokat dolgoztunk. A is buzdítják, ha arról van szó. Tehát kijutottam
szüleim egy dolgot mondtak nekem: tanulni Barcelonába, és ott egy levegőt szívhattam
kell. Édesanyám kitűnő volt gimnáziumban, azokkal a példaképekkel, akiket előtte csak
de abba kellett hagynia két év után, mert tévében láttam. Ott volt Kokó, meg Farkas
muszáj volt otthon besegíteni. Elhatározta, Peti és Egerszegi Krisztina. Az egész légkör
ha gyereke lesz, arra fogja nevelni, hogy ra- az egekig repített, ráadásul felelősségem sem
gadjon meg minden lehetőséget. A bátyám volt, hiszen még junior voltam, így elhittem,
volt az első érettségiző, aztán az első diplo- hogy meglehet. Előtte minden ellenfelemet
más a famíliában, én lettem az első doktor. feltérképeztem videón, egyet nem láttam
Nálunk gyerekkorunktól a tanulás volt az első. csak, a címvédő Miguel Aurélio-t. Így elmen-
Az élsport, mint életpálya fel sem merült ben- tem az olimpia előtt Ausztriába egy világkupa
nem. Szerettem sportolni, mégsem ez volt versenyre megnézi őt, és ott megfogadtam
az életcélom. Amikor adódott előttem a le- magamban, ha találkozunk, fel fogom rúgni
hetőség, hogy kijussak az olimpiára, épp a belső combbal. A harmadik fordulóban talál-
műegyetemre jártam. Magyar judós előttem koztam is vele, és fel is rúgtam belső combbal
még nem nyert az ötkarikás játékokon, így annak rendje és módja szerint. De mindaz a
nem lehetett tudni, hogy ebből milyen eg- szemtelenség, amit el mertem követni a fe-
zisztenciát lehetne kihozni. Halasztottam az lelősség hiányának tudható be.
egyetemen, de nem bántam meg, hiszen az
olimpia az egyik legjobb dolog az emberiség