Page 19 - Zsiráf Magazin - 2016. május

Vigyem, vagy ne vigyem

ici a kicsi. Két éves. Nem túl nagy, de
P nem is vészesen aprócska. Amolyan át-
lagos, ha lehet ezt mondani. Közel van az in-
tézmény, kéznél. A reklám azért visszariaszt
„Minibölcsi”. Kis termetű gyerekek gyűjtőhe-
lye? Vagy zseniké, minibölcseké? Esetleg kicsi
az épület, amolyan mini… Szóval nem értem.
Ajánlom figyelmükbe Szabó Lőrinc nagysze-
rű versét, „Lóci óriás lesz”, belőle egy tanul-
ságos részlet:

„s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)”

Stílusosan enni

éha rávisz a kényszer, a helyzet, hogy
N betérjek egy vendéglőbe. Éhes vagyok.
Hová menjek? Ahol jó a koszt, udvarias a ki-
szolgálás. Idegenforgalmáról jeles körzetben
csalogat a reklám: Stílusos vidéki vendéglá-
tás mi több, XXI. századi nyelvújításbeli szó-
val éttermiség. Milyen stílusú? Visegrádon
van reneszánsz vendéglő – remek ételekkel.
Szecessziós kubista ételekről nem tudok. S
mi az, hogy vidék? Elmaradt tudatunk sze-
rint, ami nem Budapest, az vidék. Mit jelent?
Semmit. Mert vannak palóc ételek, szatmári
konyha, csabai kolbász, de így, egészében,
hogy „vidék”. Még azt is elfogadom, hogy há-
zias, családias ízek. Állok és töröm a fejemet,
bemenjek, vagy sem…