Page 46 - Zsiráf Magazin - 2016. május

4

A HIVATAL HŐSKORA

1896. március 1-jén létrejött a Magyar Királyi
Szabadalmi Hivatal, amely elnökből, alelnök-
ből, állandó bírói és műszaki, továbbá nem
állandó bírói és műszaki tagokból állt. Az el-
nököt, az alelnököt és az állandó tagokat a ke-
reskedelemügyi miniszter előterjesztése alap-
ján az uralkodó, később a kormányzó, míg a
kezelőszemélyzetet a miniszter nevezte ki. A
bírói tagoknak a bírói jogi képesítéssel, míg a
műszaki tagoknak „valamely műegyetemen a
tanulmányok szabályszerű bevégzése alapján
a kir. József műegyetemről nyert, vagy ez ál-
tal honosított oklevéllel” kellett rendelkezniük.

A hivatal hatáskörébe tartozott a szabadalmak 1920-ig azonban komoly problémát okozott
megadása, nyilvántartása, a szabadalmi lajst- a hivatal és a Szabadalmi Tanács közötti átjár-
rom vezetése, a szabadalmak átruházásával hatatlanság. Az 1920. évi, módosított szaba-
kapcsolatos használati és gyakorlatba vételi dalmi törvény megteremtette a lehetőséget
engedélyek bejegyzése, valamint a megsem- arra, hogy a tapasztaltabb bírók elméleti és
misítési és megállapítási perek elsőfokon való gyakorlati tudásukat a Szabadalmi Felsőbíró-
elintézése. Emellett pedig a törvény felállított ságban is kamatoztathassák, elhárítva ezzel a
egy másik szervet is, a Szabadalmi Tanácsot, hatékony működés előtt álló utolsó akadályt.
amely a hivatal egyfajta felettes fórumaként
működött. Ez a hatóság járt el másodfokon
a megsemmisítési, megállapítási és megvo-
nási perekben. A Szabadalmi Tanács tagjait
az uralkodó nevezte ki Magyar Korona terü-
letén működő felsőbíróságok tagjai, illetve a
Műegyetem tanárai közül. Ez a megoldás a
dualizmus korában egyedülálló: a szabadalmi
hatóságok rendszere volt az egyetlen két-
szintű különbíróság.