Page 54 - Zsiráf Magazin - 2016. május
P. 54

A VÁRMEGYE VALÓSÁGA S
            VERSEKBE MENEKÜLÉS                                VILÁGFÁJDALOM, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

                                                                    ötvös és társai hisznek abban, hogy fel
                    fiatal író egy időre vármegyei hivatal-
             A nok. Kezdetben írnok. A latin helyett a        E lehet építeni az új polgári rendet úgy,
            magyar lesz a hivatalos nyelv s a régi köztiszt-  hogy hibáit, a szegényedést és emberek tö-
            viselők képtelenek követni a magyar királyt.      megek elnyomorodását elkerülhetik. Első re-
            Nem úgy, mint a márciusi ifjak jövendő tagjai,    génye „A karthausi” a világ elől kolostori ma-
            az ugyancsak írnok a Vachot fivérek, Kerényi      gányba vonult, kiábrándult nemesemberről a
            Frigyes és Sárosi Gyula, Petőfi későbbi pálya-    korabeli szentimentális regény hagyományait

            társai. Eperjesen, a családi birtok közelében     követi. Ám hősének csalódásában szerelem-
            irodalmi kört alkotnak. Eötvös, a későbbi rea-    ben és barátságban ott érezzük az író csa-
            lista regényíró, érzelmes, romantikus versek-     lódását is a polgári fejlődés rémisztő követ-
            kel indul, érzékeny a szegénység, az elesettek    kezményeiben. Bölcselkedik bőven erről, ez
            iránt. Hol egy bányász, hol egy megfagyott        regényét ma már nehézkessé teszi. Eötvös
            gyermek sorsa készteti arra, hogy tollat ra-      nagy gondolatokkal birkózik, stílusa szemben
            gadjon. Az érzelmek helyébe fokozatosan a         Jókai könnyed és vonzó elbeszélésével meg-
            haza sorsa feletti aggodalom, a felelős maga-     nehezíti útját az olvasóhoz.
            tartás lép. Tiszta harmóniában született versei

            Petőfit idézik:


            S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,
            Egy könny, kimondva ezrek kínjait:
            Kit nem hevít korának érzeménye,
            Szakítsa ketté lantja húrjait.
            Petőfinél ez:
            Ne fogjon senki könnyelműen
            A húrok pengetésihez!

            Nagy munkát vállal az magára,
            Ki most kezébe lantot vesz.
   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59