Page 7 - Zsiráf Magazin - 2016. március

Mondhatjuk, hogy az Aranyélettel
egy új szakasz kezdődött az kar-
rieredben?

Ónodi Eszter: Annyiban mindenképpen, hogy
televíziós sorozatban még nem szerepeltem,
és az is igaz, hogy ez a fajta negatív karakter
nem bukkant fel a pályámon korábban. De az
ilyen számvetéseket mindig egy kis rálátással
vagy egy pici idő elteltével tudom megtenni.

Mennyiben volt újszerű sorozat-
ban szerepelni egy filmhez képest?

Nem volt nagy különbség, mintha egy
óriási hosszú filmet csináltunk volna.
Viszonylag nagy stábbal dolgoztunk,
azzal a plusszal, hogy az HBO nemcsak mint
megrendelő állt az egész mögött, hanem mint
kreatív partner is. Tehát mindig volt valaki a for-
gatáson, aki a fejlesztő csapatból jelen volt. Ez
nem jellemző egy nagyjátékfilm esetében. Az
elején kicsit furcsa volt, később inkább meg-
nyugvással töltött el, hogy számukra is fontos
mindez, és ennyire szívükön viselik ezt a pro-
dukciót. Az HBO ilyen szempontból nagyon
nagy elvárásokat támaszt az alkotótársak felé,
olyannyira, hogy közben találkoztam filmes
szakmában dolgozókkal, akik játékfilmet for-
gattak, és azt tapasztaltam, hogy mi sokkal
profibb környezetben voltunk, mint ők, akik
szerényebb költségvetéssel is dolgoztak.

Több rendező kezei alatt dolgoz-
tatok. Mennyire okozott ez prob-
lémát az összkép szempontjából?

Teljesen valós veszély volt, főleg an-
nak ismeretében, hogy két teljesen
különböző karakter Mátyássy Áron és
a Dyga Zsombor. Mégis egy nagyfokú érzé-
kenység és egymásra hangolódás működött
kettejük között, ennek köszönhetően pedig
csodálatosan egységes stílusban készült el a
sorozat, és egyáltalán nem lehet megmonda-
ni, melyik stíluselemet vette át egyik a másiktól.