Page 10 - Zsiráf Magazin - 2016. március

És a filmezés hogy jött? Viszony-
lag korán elkezdtél már filmekben
játszani.

Minden színészosztálynak volt pár-
huzamosan egy filmrendező párja a
filmszakon, és a rendezők rögtön az
első filmjeikbe általában a színésztanoncokat
hívták. Engem azonban nem nagyon hívtak;
talán egy vagy kettő vizsgafilmbe, ha bele-
keveredtem. Szóval nem forogtam közkézen
a fiatal filmrendezők között. Akkor úgy gon-
doltam, hogy ez ennyi volt. Aztán egészen
meglepő módon ’96-ban, amikor a Gödrös
Frigyes a Glamour című filmjét castingolta,
valaki szólt, hogy menjek be, merthogy el
kéne játszani a rendező anyját. Elmentem
arra a castingra, ami a világ legegyszerűbb
castingja volt. Nem tudtam, hogy Frici vala-
miféle kémiát várt, hogy bejön-e az a nő, aki-
ben ő megláthatja az anyját. De hál’istennek
bejöttem azon az ajtón, és meg is kaptam a
szerepet. Abban az évben tulajdonképpen két
film ment párhuzamosan, hiszen elkezdtük
forgatni, Kamondi Zoltánnal Az alkimista és
a szűz című filmet is, és ezek adták a többit.
Ezután következett a Kalózok, Sas Tamás film-
je, utána a Jadviga párnája. Azt hiszem így
volt sorban. A Meseautó volt az első olyan
kommersz közönségfilm, amiben a nagyobb
közönség is láthatott.

Egyből elvállaltad azt a szerepet?

Rengeteget hezitáltam. Én addig
csak művészfilmekben szerepel-
tem, a magyar közönségfilm, mint
olyan, pedig még igencsak gyerekcipőben
járt. Egyedül a Miniszter félrelép és a talán a