Page 37 - Zsiráf Magazin - 2008. szeptember

35 Zsiráf 2008. szeptember

A Móra Kiadó KULT

könyvespolca

hamarabb, hogy megnőtt a lábam. Mondtam hittem, elvétettem az osztálytermet, ugyanis sett a padomban, azt nem árulta el.
nagymamának, hogy az ember nem szokta egy idegen lány ült a padomban. Rettentően Hamarosan azonban az is kiderült. Gizi néni
méregetni a lábát nyaralás közben, a lakk- kövér volt, és bőgött. Azt hüppögte, hogy csú- elújságolta ugyanis, hogy új osztálytársat kap-
cipőjét pedig végképp nem húzza a lábára, folódni nem szép dolog, és hogy megmond tunk, úgy hívják, hogy Gombos Zsuzsi, eddig
hogyha nem muszáj. Nagymama rám szólt, minket az anyukájának. Pedig én nem is csú- Esztergomban járt iskolába, de mostantól
hogy ne feleseljek, pedig én csak elmondtam foltam, csak Kovács Norbi meg Rikker Misi, hozzánk jár, és az én padomban fog ülni.
a véleményemet. De a felnőtteknél az rögtön mert amint észrevették őt, odamentek hozzá, Aztán Gizi néni megkért bennünket, hogy új
feleselésnek számít. és azt kérdezték tőle, hogy: „Mit keresel itt, osztálytársunkat vegyük a szárnyaink alá, és
Az ünneplőing, a szoknya meg a lakkcipő még te hájpacni?” Erre a hájpacni azonnal zokogni hogy idén fogadjunk végre szót neki, hiszen
csak hagyján lett volna, ám amikor beértem kezdett meg fenyegetőzni, de hogy mit kere- már nagyok vagyunk, negyedikesek. (…)
az iskolába, az is kiderült, hogy Szamócát is
kinőttem a nyáron! Szamóca megkérdezte,
hogy miért vettem fel magas sarkú cipőt, ha
sántikálok benne. Fájdalmas arccal elmagya-
ráztam neki, hogy a cipőmnek egyáltalán nem
magas a sarka, viszont kisebb, mint a lábam,
és ha neki szorítaná úgy a cipő a lábát, mint
egy satu, akkor ő is csak bicegve tudna járni
benne. Szamóca egészen belesápadt abba,
amit mondtam. Megragadta a karomat, és
a biológiaterem elé húzott, a vitrines szek-
rényhez. Mondtam neki, hogy engem most
egyáltalán nem érdekelnek a kitömött békák,
pockok meg vakondokok, mire Szamóca az
üvegen visszatükröződő alakunkra mutatott,
és azt kérdezte:
– Te is látod, Lufi?
És akkor én is megláttam! Szamóca éppen
egy fél fejjel volt alacsonyabb nálam! Pedig
Szamóca egy évvel idősebb, mint én, már
az ötödiket kezdi az idén. Az igazgató néni
azonban nem engedte, hogy tovább bámész-
kodjunk, ránk szólt, hogy siessünk az iskola-
udvarra, mert mindjárt kezdődik az ünnepség.
Mészáros Emőke és Takács Tamara már izga-
tottan várt rám az udvaron. Boldogan össze-
ölelkeztünk. Együtt volt megint a DALMÉTA
HANTAMEMŐ! Kikérdeztük egymást, kivel mi
történt a vándortábor után, ám sajnos, nem
sok idő maradt az élménybeszámolóra, mert
Márta néni intett, és az énekkar rázendített.
Olyan ricsajt csaptak, hogy egyáltalán nem
hallottuk egymás szavát. Kiderült azonban,
hogy nem csak mi nem hallottuk egymást
a hangzavarban, hanem az énekkar sem
hallotta a saját szólamait, ettől aztán olyan
förtelmes macskazene kerekedett, hogy a
Kóbormacskák Társasága méltán megirigyel-
hette volna. Márta néni idegesen integetett
meg hadonászott, de így csak még jobban
összezavarta a dalos kedvű tanulókat. És ezzel
a fülsértő produkcióval ez a zűrös nap még
egyáltalán nem ért véget!
Az ünnepség befejeztével az igazgató néni
felszólított bennünket, hogy vonuljunk a ter-
münkbe, ahol az osztályfőnökünktől további
eligazítást kapunk. Beléptem az ajtón, és azt

A kötet megrendelhető a Móra Kiadó webáruházában: www.mora.hu