Page 21 - Zsiráf Magazin - 2016. november

A hercegné elmondta, hogy nagyon büsz-
ke nagymamájára, aki a második világhábo- Lórumra magyar
rú idején ikertestvérével és több ezer másik
lánnyal együtt azon fáradozott egy katonai – „nemzeti” lórumra
hivatalban, hogy az ellenséges csapatok
kódüzeneteit megfejtsék. Mi több, erről sze- Lovasnemzet vagyunk, higgyük el. Igaz, nem
rényen hallgatott, pedig a cikk szerint „fontos nálunk van az epsomi derby, ahová az an-
gol arisztokrácia eljár, a hölgyek élőképnek
beillő, malomkerék nagyságú kalapokban.
Sem az immár 142 éves múltra visszatekintő,
a világ legnagyobb szabadterepi lóversenye,
a csehországi, pardubicei akadályverseny.
Ne legyünk kicsinyesek. Van viszont Nemzeti
Vágtánk, aminek kedvéért felöntik homokkal
a Hősök terét. Még nagyszerűbb, hogy van
Nemzeti Lovas Színház, melynek előadásain a
derék négylábú állatok legalább olyan fontos
szerepet töltenek be, mint a színészek. Azt

szerepet töltöttek be akkor a férfiak és nők
az adott intézményben, hiszen a legnehezebb
problémákat segítettek megoldani az ország-
ban.” Szó se róla, derék dolog a dekódolás.
Hogy mennyire ez volt a legnehezebb, azt
ma nehéz eldönteni, miként azt is az is, hogy
mennyire volt hősies az, amit egymillió szovjet
lány, asszony tett, miközben a fronton szolgált.
Több tízezren életüket is feláldozták. Valós tit- viszont nem sejtettem, hogy a kentaur, ez a
kaikról Nobel-díjjal jutalmazott dokumentum- félig ló, félig ember mitológiai lény magyar,
regény is született. Igaz, sem az írónak, sem mi több nemzeti. Ezért láttam kissé megle-
hőseinek nem folyt kék vér az ereiben. pődve Nemzeti Lovas Színház plakátját, ahol
Hungalórum címmel lovas attrakciót rek-
Még egy titok lámoznak és a félig ló, félig ember alakban
egy népszerű énekes-színészre ismertem,
– igaz, kiszivárogtatott mármint deréktól felfelé. Impozáns felsőtes-
te csodás paripában folytatódik. Jelenléte a
„Meghalt a király, éljen a király!” jelentette a
külügyminiszter Pierre Brûlart, marquis de reklámon meggyőzött, a kentaur, mint lény
Sillerynek egyik udvarhölgy barátnője IV. tehát nemzeti hagyományaink közé sorolha-
Henrik francia király halálát, akire a franciák tó. Csak nem értem, mit keres a műsor ne-
még ma is mint „jó királyra” emlékeznek. Egy
anekdota szerint azt kívánta népének, hogy
vasárnap minden francia fazekában egy tyúk
főjön. A jeles államférfi erre így válaszolt: „Té-
ved, asszonyom, Franciaországban a király
sohasem hal meg!” S attól kezdve – egé-
szen amíg a nagy francia forradalom el nem
söpörte a királyságot – ezekkel a szavakkal
jelentették be francia földön, hogy elhunyt
az uralkodó, de az ország nem marad király
nélkül, rögvest beiktatják az újat.