Page 29 - Zsiráf Magazin - 2016. október

Lány a címlapokról

Erikáról sokáig nem tudtak semmit, csak a „Inkább tűnt vadóc csitrinek, mint serdülő ifjú
keresztnevét, pedig hála Vagn Hansen nyu- hölgynek. Haját fiúsan rövidre vágatta, szí-
gati fotóriporternek, képe bejárta a nyugati vesebben járt nadrágban, mint szoknyában”
sajtót 1956-ban. A férfi egy egész sorozatot
készített az akkor 15 éves lányról, köztük sok A vörös hajú, dacosan a kamerába néző lány
mosolygós portrét, de a leghíresebb az lett, 1956-ban a forradalom jelképé vált külföldön.
amin komoly arccal áll, kezében az orosz Erika szakácsnak tanult, a forradalom során
géppisztollyal. A lány 1956 novemberében pedig vöröskeresztesként segítette az ellenál-
tűnt el, és mind a mai napig a forradalom lókat. Fiatal kora miatt az áldozatul esett gyer-
egyik elfeledett alakjának számítana, ha egy mek, lányként pedig a forradalomban részt
rajongója nem kezd el kutatni utána. vevő nők jelképévé vált. Erika a VII. kerületi
Péterfy Sándor Utcai Kórházban halt meg, mi-
A dán Henning Schultz kamaszként csodál- után nyaklövés érte. Végül sírhelyét is meg-
ta a címlapokon szereplő lányt, és sikerült találták a Kerepesi temetőben. A síremléken
is összegyűjtenie három példányt a Billed ez áll:
Bladet nevű újságból, amiket az évek múltá-
val a könyveivel együtt a pincébe száműzött. „Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom
Csak ötven évvel később, 2006-ban bukkant Erikám, 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.”
rájuk újra. Elhatározta, hogy megkeresi a ma-
gyar lányt és odaadja neki az újságokat. Erika
ekkor már nem élt, de hála Schultz kitartó
keresésének, rengeteg információ látott róla
napvilágot.

Szeles Erika 1941-ben született, zsidó család-
ban. Édesapját a háború alatt elhurcolták és
vagy a budapesti gettóban halt éhen, vagy
egy koncentrációs táborban hunyt el 1944-
ben. Ettől kezdve Erikát egyedül nevelte édes-
anyja. A '40-es évek végén a Red Barnet nevű
szervezet programja lehetővé tette, hogy a
kislány három hónapot töltsön Dániában.
Feltehetőleg itt egy kicsit megtanult dánul,
így tudott beszélgetni 1956-ban Hansennel,
a fotóriporterrel.

Felbukkantak régi iskolatársak, egy lány, akivel
Erika együtt dolgozott a Béke Szállóban és
együtt néptáncoltak, valamint Földes Tamás,
egy magyar újságíró, aki ma már Amerikában
él. Földes egy irodalmi körbe járt a lánnyal és
bár nem beszélgettek sokat, csodálta, hogy
Erika kiskamasz létére milyen éretten képes
felszólalni az irodalmi vitákban. Egy cikkében
a következőképpen emlékezik vissza: