Page 40 - Zsiráf Magazin - 2016. február

40

Azért fontos ez, mert egy olyan dologra de-
rült fény a fizika területén, amit eddig csak
elméletben tudtak bizonyítani, adatolt, mért
bizonyítása még nem volt. A gravitációs hul-
lámokról először 1915-ben Albert Einstein írt,
aki ezzel magyarázta azt is, hogy miért nem
működnek erős gravitációs térben a kepleri
törvények. A tudósok azóta keresik a választ
erre a kérdésre, és bár számtalan felfedezés
született, melyek Einstein megállapítását tol-
dották meg újabb elméletekkel, a tudomány
csak most jutott el arra a szintre, hogy mind-
ezt a gyakorlatban is bizonyíthatóvá tegye.

A hetvenes évektől indultak meg azok a kuta-
tások, melyek direkt módon szerették volna
megtalálni a gravitációs hullámokat, a tech-
nika viszont még nem volt elég fejlett ilyen
finom jelenségek érzékelésére.

A kilencvenes évek elején azonban elindultak
a próbálkozások a lézer interferométerekkel,
ezek vezettek a LIGO kifejlesztéséhez is. A
lézer interferométeres obszervatórium egy
L-alakú berendezés, amin belül a két egymás-
ra merőleges kar (egyenként négy-öt kilomé-
ter hosszúak) végén tükrök vannak, melyek
között lézerfény terjed oda-vissza. A kivezetett
fénycsóvák összetalálkozásakor a hullámok
vagy gyengítik vagy erősítik egymást. A mért
intenzitás megmutatja, hogy a két kar rövidült
vagy hosszabbodott-e, ami gravitációs hul-
lám áthaladására utal.

Több mint két évvel ezelőtt azonban leállítot-
ták a méréseket, hogy mindent átépítsenek
ezzel megtízszerezve a LIGO érzékenységét.
A rendszer teljesen új felfüggesztést kapott,
új lézert, új szeizmikus izolációt. A keresési
távolság tízszeres megnövelésével a keresé-
si terület az ezerszeresére nőtt, ezzel pedig
jelentősen megnőtt az esélye, hogy sikerül
gravitációs hullámokat találni.