Page 36 - Zsiráf Magazin - 2016. február

4

GALVÁNELEM ÉS DINAMÓ-ELV

A szabadságharc leverése után újra munkába
állt, kísérleteit a ’48 előtti hévvel folytatta. Az
1855-ös Párizsi Világkiállításon kétfolyadé-
kos galvánelemeit bronzéremmel jutalmaz-
ták. Az elemet Jedlik szabadalmaztatta, az ál-
taluk termelt elektromossággal működtetett
lámpák pedig néhány évvel később már a
pannonhalmi apátság udvarának megvilágítá-
sáról gondoskodtak. Üzembe helyezésükkor
a meggyulladó fény olyan erős volt, hogy a
közeli Szentmárton lakói felszerelkezve meg-
indultak a monostor felé, mert azt hitték, tor-
nya lángokban áll.

Jedlik elektrotechnikai munkásságából ál-
talában, de helytelenül a dinamó feltalálása
él a köztudatban. Azért ez a pontatlanság,
mert nem magát a dinamót, mint villamos
gépet találta fel, hanem az öngerjesztés el-
vét ismerte fel 1961-ben, és ennek alapján
– a világon elsőként – leírta a dinamó el-
vét. A hiteles bizonyíték a Magyar Királyi Tu-
domány-egyetem tanszékének leltárában
Jedliktől származik, amely rögzíti az egysarki
villanyindító (Unipolar Induktor) készítésének
idejét. Okmányszerűen bizonyítható tehát,
hogy Jedlik a dinamóelvet Werner Siemens
és Sir Charles Wheatstone előtt már legalább
hat évvel felismerte.

NÉLKÜLE FRÖCCSÜNK SEM LENNE

A rengeteg villamossághoz kapcsolódó felfe-
dezése mellett elsőként talált fel olyan eljárást,
amellyel üzemi méretekben is hatékonyan le-
hetett szénsavval egyesített vizet előállítani.
Ezt ő „apparatus acidularis”-nak, avagy „sava-
nyúvíz készület”-nek keresztelte el. Később
tervei alapján épült fel az első szikvízüzem.