Page 54 - Zsiráf Magazin - 2016. február

8

Valami nincs rendben

Akinek abban a szerencsében volt része,
hogy találkozhatott, beszélhetett vele, meg-
győződhetett arról, hogy Palotai Boris a maga
sokszínűségében látta a világot, még akkor is,
ha a hivatalos kultúrpolitika mást követelt tőle.
Nem rejtette véka alá véleményét, bár tudta,
miféle kompromisszumokat kell kötni a meg-
jelenésért, és azt is pontosan érezte, éreztetni
tudta, hogy az új és a régi közötti ellentmon-
dás nem oldható meg sztahanovista módon,
rohammunkával. Ezért váltott ki kisebb vihart
Ünnepi vacsora című kisregénye.

Származás- és küldetéstudat – hát
van ilyen?

Ma már hihetetlennek tűnő történet. Az 1945
után szegénysorból kiemelkedett tehetséges
mérnök Kossuth-díjat kap, ám a pénzt szét
akarja osztani rokonai között, akik ugyanon-
nan, lentről indultak, és származástudatától
hajtva szerinte jobban rászorulnak a támoga-
tásra. Elfogadja ezt polgári származású fele-
sége, aki – nem éppen önzetlenül – hűséges
támasza volt karrierje építésében, de most
a díjat polgári életmódjuk továbbépítésére
szeretné használni? Származás, polgári és
proli – ma már megmosolyognánk ezt, ám
az 50-es években létező akadályai voltak az
emberi, családi kapcsolatoknak. Persze lehet,
hogy ma is létezik ez, csak másképp hívjuk.
Fogyasztói értékközpontú társadalmunkban a
„ki fia borja vagy”, „milyen kocsiból szálltál
ki” szemlélet sokak magatartását befolyásolja.
Küldetéstudat és önzés csap össze a könyv-
ben s a belőle készült filmben, melynek be-
mutatójára – sokatmondó a dátum – 1956
forrongó időszakában került sor.