Page 59 - Zsiráf Magazin - 2016. február
P. 59
TŰZOLTÁS 2050-BEN
–És most, gyertek, üdvözöljétek VEH pro- – VEH professzor asszony, milyen esemé-
fesszort, aki egykor neves diákja volt akadé- nyekről beszél „tapasztalat” címszó alatt?
miánknak! – hallom az igazgatónő hangját. Örömömben felkiáltanék. Ez az fiatalember!
Nagy gombóc keletkezik a torkomban. Óva- Pontosan ezt a kérdést vártam! Türtőztetem
tosan megfontolt léptekkel fölmegyek a pódi- magam, nem kiáltok fel boldogságomban. Iz-
umra. És... Mit kéne mondanom? A tengernyi gatott, ám megfontolt hangon elkezdem az
egyetemi hallgatóra tekintek. Mennyire isme- emlékeim fölelevenítését, a múlt eseményeit
rős. Azok a régi szép idők, amikor MILA-val felidézve. Úgy érzem, mintha csak ma történt
ültem itt... volna minden...
–Khmm!!! – hallom a dékánt.
–Ja, persze... – rebegem. Fantasztikus! Egy be- rdekes dolgok történtek 52 éve. Akko-
szédhibás, idős professzor... Jobb nem is jöhet!... Ériban, 2050-ben még egészen fiatal,
Elkezdem: érettségin alig túllévő diáklány voltam. Nem
–Sziasztok, fiatalok! Vagy „Helló” esetleg nagyon érdekeltek a mindennapos trendek.
„Csá!”? Hogy is szokás nektek köszönni? Légdeszkázás, ufo-asztronauta ugrálás, vagy
– Na, ez is dögunalom lesz... – suttogja a több Freez Klubba menés helyett inkább tanultam.
száz fej közül az egyik. Viszont soha sem voltam magányos, mert
–Fiatalember! Lehetséges, hogy öregnek tű- ott volt nekem Fire, az én kicsi tűztündérem.
nök, de a hallásom még mindig tökéletes. (Igen, mielőtt bárki megkérdezné, 2050-ben
Ahogy azt már hallhattátok, VEH a nevem. már felfedezték a misztikus lényeket, azaz a
Nem, nem ez az igazi nevem, de hosszú éle- tűztündéreket is.) Szóval csak tanultam, ta-
tem folyamán megmaradt ez az elnevezé- nultam, tanultam és tanultam, azért, hogy
sem. Akkor, mikor én is így meredtem egy az lehessek, aki mindig akartam. T.Ű.Z. irtó.
„lökött libára”, mint most ti. Valamikor én is Érdekességnek megemlíteném, hogy akkor
kezdő, tanoncszámba se menő T.Ű.Z.-irtó már Új-BéPé volt Magyarország fővárosának
voltam. De ez régen volt. A mai T.Ű.Z. egyete- a neve. Épp a maihoz hasonló, május 35-i nap
mi rendezvénye azért jöttem el, hogy tapasz- volt, én pedig bent rostokoltam a tanterem-
talataimmal segíthessek titeket munkátokban. ben. Záródolgozat.
Várom kérdéseiteket! – Psszt! – súgta nekem barátnőm, MILA. – A
Azonnal föllendül egy kéz a levegőbe: 4. kérdés: „Te melyik kentaurgázfajtát alkal-
–Igen, kisasszony? maznád egy hányásörvény megfékezésé-
–A professzor asszony elmondaná nekünk, hez?” Erre mit írjak?
hogy hogyan égjünk garantáltan szénné egy Hah... Nagyon csíptem MILA-t, de kikészített
bevetés során? a tudatlansága.
–Szerfelett szellemes megjegyzés, fiatal hölgy. – 78/B szfinxlehelet a megfejtés. Ez becsapós
Lehetséges az, hogy napjainkban „klassz” és kérdés, akárcsak a 31., 75. Igaz, MILA?! – a sze-
„jól fizető” állásnak tűnik ez a szakma, de ha méből láttam, hogy fogalma sincs arról, amit
megtapasztalta volna azt, amit én, akkor... – vá- mondtam. – Tanultál te egyáltalán a témazár-
laszomat viszont nem tudom befejezni, mert hir- óra?! – kérdeztem kisebb ingerültséggel.
telen egy diák, intésemet meg sem várva, kérdez: – Csendesebben! A prof mindjárt észrevesz
