Page 35 - Zsiráf Magazin - 2016. január

EGY KIS LÍRAI KITÉRŐ… A BUGYUTASÁG IS „EVERGREEN”

fjúkorom kedvenc dallamait hallgatom, agy volt hát a meglepetésem, amikor
nagyszerű együtteseket és nótákat. Él- jártamban-keltemben több helyütt
I veztem őket a szimatszatyorba (gázál-N is megláttam a feliratot: „Örökzöld
arc táska a gyengébbek kedvéért) rejtett Sokol kertészet”. Ugyan mitől lehet egy kertésze-
rádiómból kivezetett fülhallgatóval, miközben ti lerakat örökzöld? Talán annyira „patinás”,
Kalocsa mellett őriztem honvédségünk egyik hogy ezt a kissé avittnak tetsző jelzőt kike-
lőszerraktárát. Sikeresen tettem: a gaz „diverzi rülve aggatták rá eredeti jelzőként a nyelvileg
jóskák”, ahogy a magyar nyelv berkeiben igényes tulajdonosok? Vagy örökösen zöld,
nem túl járatos szakaszvezetőnk kissé tor- még télen is? S ekkor beugrott a dolog, le-
zítva és szellemeskedve ejtette a „diverzáns” esett az a ma már nem használatos bizonyos
szót, nem juthattak be oda. Más se nagyon, tantusz, nyilván örökzöld növényeket ajánla-
mi sem. Így aztán semmi nem fenyegette a nak itt megvételre. Ha kertemben szükségem
titokzatos faládákat, melyeket kiöregedett és lesz ilyenre, istenuccse benézek, mert olyan
csak kurblival beindítható ZIL-teherautókon jót kuncogtam a feliraton.
hoztak-vittek nagy nyögések közepette az
„egyszerű” sorkatonák, nem olyan puccos,
papucsos díszpintyek, mint mi, jövendő egye-
temisták, akiknek a regruta létből csak 11 hó-
nap jutott osztályrészül. „Evergreen” nóták
– a kifejezés azóta életem része lett, minden
maradandó, fényéből, vonzerejéből nem ve-
szítő teljesítményre szívesen használom.