Page 37 - Zsiráf Magazin - 2016. január

SPONGYÁT A MÚLTRA?

z jutott eszembe, amikor megláttam
egy tüzelőanyag és építőanyag te-
E lephely reklámfeliratát, „Tető egy év-
századra”. Vajon történelmünk sok zivataros
évszázada közül melyikre helyeznének tetőt,
vagy talán borítanának fátylat, nem kívánva
visszaidézni akkortájt elkövetett baklövésein-
ket. Ilyen szépen ezt a gondolatot még nem
láttam kifejteni egyetlen tudós történelmi
munkában sem. De „hogy kerül a csizma az
asztalra”, a história egy építőanyag telepre?
Miután jómagam is saját házban, saját fedél,
tető alatt lakom, lassan érlelődni kezdett ben-
nem, miféle mély értelmet rejt a reklám, a
telepen árult cserép feltehetően olyan tartós,
hogy akár egy emberöltőn túlmutatva, egy
teljes évszázadot is kibír. A cserépmárkát mel-
lőzöm, nehogy azzal vádoljanak, hogy rejtett
reklámnak adok helyet.

JÓ, HA MÁR ZSENGE

KORBAN ELKEZDJÜK…

kijelentés igazát senki nem vitatja.
Bizony, jó ha már kiskorban hoz-
A zászoktatjuk gyermekeinket, uno-
káinkat arra a sok szépre, amit elődeik föl-
halmoztak, megalkottak. Bár azt hiszem, ezt
nem kell különösebben hangsúlyozni a de-
rék óvónénik (és manapság már óvóbácsik)
előtt, hiszen népdalok éneklése, népi játékok
vagy a kézműves tevékenység már vagy négy
évtizeddel ezelőtt is jelen volt gyermekeim
óvodai programjában. A felirat azonban így a
maga töménységében – Eszterház Népha-
gyomány Éltető Óvoda – bevallom őszintén
mellbe vágott. Azt hittem az óvoda a gyere-
keké, akik ott nevelődnek s nem végeznek
semmiféle, bármi nemes, akár éltető munkát.