Page 36 - Zsiráf Magazin - 2016. január

4

TEMPORA MUTANTUR

gen, az idők változnak. S az elnevezések
is. Egykor, vagy fél évszázaddal ezelőtt,
I a tangóra mentünk ki, az ecserire – az
Ecseri úton volt Budapest legnagyobb bolha-
piaca, használt holmikat árusító ócskapiaca,
zsibvásár. Aki német tudásával akart kérkedni,
azt mondta, hogy handlé, kéz alatt vehető dol-
gok telephelye.

Manapság szebben csengő és mutatósabb
lett ez az intézmény. Méretekben kisebb utó-
dai gombamód elszaporodtak országszerte.
S miután a gyengédebb nem, szeret diva-
tosan és olcsón öltözködni, ebbeli vágyát
kihasználva sorra nyíltak a „Second hand”
boltok, a gyengébbek kedvéért használtruha
kereskedések. Népszerűbb nevükön a „turik”,
ahol lányaink, asszonyaink és nagymamáink
oly szívesen turkálgatnak a felkínált olcsó ru-
hanemű között s költik el kosztpénzből meg-
spórolt dugi forintjaikat.

EZT AZÉRT NE…

m megrázott, amit egy hasonló
szentendrei műintézet cégtáblá-
Á ján láttam: „használt gyermekdivat
bolt”. Az évek során elszürkült képzeletem-
ben a használt és a divat szavak valahogy
nem illettek össze (idegen műszóval nem
„klappoltak”). Aki divatosan kíván öltözköd-
ni, az egyedi és nem használt göncöt vesz
magára – naivan ezt hittem. Négy unokám
van, s most töröm a fejem, van-e értelme
bemennem a boltba, találok ott valamit, ami
nem „használt” divatú, hanem frissen divatos.