Page 8 - Zsiráf Magazin - 2016. június

HOGYAN

ÉRETTSÉGIZTEM

AZ ESETEM TANULMÁNYA, AVAGY FOLYTATÁS A HOGYAN

ÉRETTSÉGIZZ CÍMŰ CIKKHEZ...

Számomra az érettségi pár hónappal ez-
előtt éppen csak túlélhető eseménynek
tűnt: sehogy sem fért a fejembe, hogyan
tudta ennyi ember megcsinálni, sőt, ho-
gyan tudták jól megcsinálni – olyan jól,
hogy felvegyék őket egyetemre. Ahogyan
közeledtek a napok a május eleji dátumhoz,
a fejemben állandósult a Final Countdown,
mint háttérzene, a karikák mélyültek a sze-
mem alatt, a kétségek pedig Mount Everest
méretűre nőttek.

-
Visszatekintve, igaza volt annak, aki az érett
ségi para ellenkezőjéről győzködött. A ma-
gyar írásbeli után arra eszméltem, hogy már
kint vagyok az ajtón.

A matek nem teljesen így ment, sőt, az ere-
detileg csak írásbeli részből álló vizsga nálam
magában hordozta a szóbeli (azaz a ‚részle-
ges bukás’) lehetőségét: humán beállítottsá-
gúként a számokat egy teljesen más jelrend-
szer részeként értelmezte az agyam, olyan
rendszerként, amibe mindenkit beavattak...
kivéve engem. Másfél óra után, minden büsz-
keségemet félretéve egyszerűen lefeküdtem
a padra és feladtam. Kimenni nem mertem,
mert azonnal elfogott a félelem, mi van, ha
már otthon jövök rá egy megoldásra? Felü-
gyelőnek a magyar tanárunkat osztották be,
aki együtt érzőn nézett rám, kimondatlanul
is tudtuk, hogy a másik sokkal szívesebben