Page 9 - Zsiráf Magazin - 2016. június

HOGYAN olvasna otthon. Végül meglett a pont, de a A magyarral is hasonlóan jártam, húzás előtt

hazaúton több lehetséges jelenetet is végig- olyan erősen koncentráltam, hogy szinte biz-
játszottam a fejemben, ahogy a szóbelin pró- tos voltam benne, a gondolataimat a taná-
bálom meggyőzni a bizottságot, hogy a gim- rok is hallják. József Attila és Szabó Magda
náziumi éveim alatt szedtem magamra annyi (a két kedvenc) helyett Arany János balladáit
ÉRETTSÉGIZTEM tudást a matekórákon, hogy átengedjenek. kaptam, amelyre készüléskor szintén csak

legyintettem, hogy úgyis menni fog, inkább
foglalkozom más, nehezebb témákkal. Na-
gyot sóhajtottam tanáromat pánik közelébe
AZ ESETEM TANULMÁNYA, AVAGY FOLYTATÁS A HOGYAN sodorva – azt hitte, ez a sóhaj minimum új
tétel húzását jelenti, de igazából csak a csa-
ÉRETTSÉGIZZ CÍMŰ CIKKHEZ... lódás jele volt. Biztos voltam benne, hogy
más, általam kedvelt témákkal sokkal jobban
el tudnám őt kápráztatni. A helyemre sétál-
Számomra az érettségi pár hónappal ez- tam, összeszedtem minden könyvet, aminek
előtt éppen csak túlélhető eseménynek a gerincére ‚Arany’ felirat volt nyomtatva és
tűnt: sehogy sem fért a fejembe, hogyan elmerültem a balladák világában.
tudta ennyi ember megcsinálni, sőt, ho-
gyan tudták jól megcsinálni – olyan jól, Miután két klasszikus, a Szondi két apródja és
hogy felvegyék őket egyetemre. Ahogyan az Ágnes asszony mellett döntöttem (bizton-
közeledtek a napok a május eleji dátumhoz, ságos választásnak tűntek), gyorsan kimásol-
a fejemben állandósult a Final Countdown, tam egy Arany-összesből a költő életrajzát. Ez
mint háttérzene, a karikák mélyültek a sze- a felelet is elég jól sikerült, leszámítva, hogy az
mem alatt, a kétségek pedig Mount Everest izgalom miatt többször is önéletrajzot mond-
méretűre nőttek.
A történelemre gyanúsan nyugodtan men-
Visszatekintve, igaza volt annak, aki az érett tem be. Bár emelt szinten vizsgáztam, az
-
ségi para ellenkezőjéről győzködött. A ma- utóbbi egy hónapban minden egyes éjsza-
gyar írásbeli után arra eszméltem, hogy már kát a négy könyvvel töltöttem, vagyis pánikra
kint vagyok az ajtón. elvileg semmi ok. Igaz, hogy néha el is alud-
tam rajtuk, de többnyire biztos voltam a tu-
dásomban, meg persze az atlaszban. Nem
A matek nem teljesen így ment, sőt, az ere- nyúltam annyira félre, sikerült tíz százalékkel
detileg csak írásbeli részből álló vizsga nálam többet produkálnom, mint azt álmodni mer-
magában hordozta a szóbeli (azaz a ‚részle- tem volna.
ges bukás’) lehetőségét: humán beállítottsá-
gúként a számokat egy teljesen más jelrend- Utolsóként a rajzvizsga következett, aminek
szer részeként értelmezte az agyam, olyan az írásbeli feladatsora a diákok művészet-
rendszerként, amibe mindenkit beavattak... történeti tudását méri. Mint mindenki, én is
kivéve engem. Másfél óra után, minden büsz- alaposan alábecsültem az anyagot, a vizsga
keségemet félretéve egyszerűen lefeküdtem előtti este két sírás között szipogva bámultam
a padra és feladtam. Kimenni nem mertem, a csempeszkopácsi plébániatemplom alap-
mert azonnal elfogott a félelem, mi van, ha rajzát, hátha úgy jobban beleég majd az em-
már otthon jövök rá egy megoldásra? Felü- lékezetembe. (Nem így történt.) Szerencsére
gyelőnek a magyar tanárunkat osztották be, sikerült a központi képanyag olyan részeit
aki együtt érzőn nézett rám, kimondatlanul beleválogatniuk a vizsgába, amelyeket pont
is tudtuk, hogy a másik sokkal szívesebben megjegyeztem. Örökre hálás leszek annak,
aki ezért felelős.