Page 47 - Zsiráf Magazin - 2017. december
P. 47

Szerencsés embernek érzem magam, mivel  teszek egy próbát. Már kezdtem volna meg-
            valóra válthattam az egyik álmom, és úgy  feledkezni az egészről, amikor behívtak szó-
            gondolom, hogy ezt nem mindenki mond- beli elbeszélgetésre, amely szinte egy egész
            hatja el magáról. Hosszú események sora  napot felölelt, és természetesen angolul folyt
            vezetett el odáig, hogy most leüljek, és meg- az egész. Míg a többi ember teljesen normáli-
            írhassam ezt az élménybeszámolót, és visz- san izgult, én a vesztesek nyugalmával adtam
            szatekintve elmondhatom, hogy tényleg sok  önmagamat, egyáltalán nem akartam meg-
            minden múlt a szerencsén.                         felelni semminek és senkinek, hiszen tudtam,
                                                              hogy úgy sincs semmi esélyem. Visszatekint-
            Mindig is külföldön szerettem volna tanulni.  ve, talán pont emiatt választottak ki.
            Lehetőleg még egyetem előtt, elsősorban
            a nyelvtudásom fejlesztése érdekében, illetve  Mindenesetre amikor felhívtak, hogy lányként
            hogy megismerjek más kultúrákat, kitágíthas- én képviselhetem Magyarországot 2017-ben
            sam  horizontjaimat. Évek óta kutattam a le- a táborban, elmondhatatlan boldogság fo-
            hetőségek után, teljes ösztöndíjat kerestem,  gott el, onnantól fogva az egész egy álomnak
            de mind nagyon drága volt. Épp kezdtem vol- tűnt. A tábor maga ösztöndíjas volt, nekem
            na feladni, amikor az egyik barátom javasolta  „csupán” az utazási költségeket és a kért fel-
            a Camp Rising Sun tábort, ami valójában nem  szereléseket kellett fizetnem, ám szerencsére
            tanulást biztosított, „csak” egy Amerikában el- erre találtam támogatókat, akiknek azóta is
            töltött hónapot, emberekkel a világ minden  hálás vagyok, mert önerőből nem tudtam
            tájáról. Így először nem is akartam jelentkezni,  volna elmenni. Viszont így mindent ki tudtunk
            egy hónapot nagyon kevésnek éreztem, és  fizetni, és a családom is nagyon pozitívan állt
            a beküldendő űrlapon is hosszú és furcsa kér- a dologhoz, mert bár féltettek, hogy egyedül
            dések sorakoztak, de úgy láttam, hogy nincs  utazom, tudták, hogy talpraesett vagyok, és
            nagyon vesztenivalóm, ezért úgy döntöttem  bármi történik, feltalálom magam.
   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52