Page 48 - Zsiráf Magazin - 2017. december

A tábor előtt a magyar alumnival volt egy fel- integetve és izgatottan vártak, elfogadtam,
készülő napunk, amikor feltehettük az ösz- hogy mostantól azt mondhatom, hogy ha-
szes kérdésünket, amiből valljuk be, nagyon zaérkeztem.
sok volt. Az elejétől érezni lehetett, hogy ez
a tábor nem olyan, mint a többi. Már a fel- A táboromba csak lányok érkeztek, 30 ame-
vételi során is etikai kérdések tömkelege várt rikai vehetett részt a programban, és 30 or-
ránk, minden régi táborozó azt mondta, hogy szág képviselője, továbbá 30 counselor. Négy
„megváltoztatta az életét”, és hogy az ott szer- alappillére volt a tábornak: sokszínűség, tehát
zett élmény „azóta is tart”, viszont azt nem a kultúrák megismerése és az emberek el-
magyarázták el, hogy miért is volt olyan jó fogadása; nyomot hagyni magad után, tehát
a tábor. Ráadásul el sem hittem, hogy egy valami maradandót alkotni; tanulás, vagyis ki-
hónap szinte idegenekkel ennyire befolyásol- tágítani az emberek intellektuális horizontját;
ni tudja az ember életét, és csak reklámszö- és vezetői képesség, amely az összes közül
vegnek éreztem az egészet. Arról sem árul- talán a legfontosabb. Mivel minden táboro-
tak el sok mindent, hogy mit fogunk csinálni, zó beleszólhatott a tábor irányításába, őket
mi a tábor lényege, és azóta nagyon örülök, „sachemeknek” neveztük. Volt, aki egy-egy
hogy nem tették. Ugyanis ha részletesen be- napot szervezett meg, volt, aki a foglalko-
számoltak volna mindenről, odalett volna zásokat és projekteket, és olyan is, aki egy
a varázs. csapatmunkát vezetett. Hatalmas katonai
sátrakban aludtunk, ami kényelmetlennek
Induláskor nagyon izgatott és boldog voltam, hangozhat, viszont azóta sem aludtam olyan
és talán egy picit bizonytalan is, de szerencsé- jókat, mint ott. A telefonjainkat még az első
re az utazással nem volt semmi gond. Frank- napon le kellett adni, de azon kívül, hogy nem
furtban szálltam át, és csatlakozott hozzám tudtam a családommal beszélni, egyáltalán
az azerbajdzsáni táborozó is, ami jó volt, mert nem éreztem, hogy hiányozna.
legalább ketten vágtunk neki az ismeretlennek,
és már a repülőn összebarátkoztunk a hosszú Az első hét a benyomások és ismeretsé-
út alatt. New York-ba érve a fogadócsaládom gek hete volt, szép lassan beavattak azokba
egy hatalmas táblával várt rajta a nevemmel, a titkokba, amelyeket előzetesen olyan nagy
és átéltem azt a jelenetet, amit addig csak misztikum övezett, kialakult egy napirendünk,
filmekben láttam. A fogadócsalád már elsőre és kezdtünk mindent megérteni. Egyre több
nagyon aranyosnak tűnt, az elkövetkezendő emberrel beszélgettem, elmondtuk egymás-
két napban megmutatták New York nagyobb nak életünk történetét, és őszintén csodáltam,
nevezetességeit, mint a Times Square, kimen- hogy az emberekben mindig van mélyebb
tünk Coney Island-re, és összességében so- és mélyebb réteg, és csak arra várnak, hogy
kat beszélgettünk. Viszont – bár képtelennek meghallgassuk őket. Beavattak a tábor szoká-
gondoltam magam rá – honvágyam volt, és saiba, és összebarátkoztunk a counselorökkel
egy másodperc erejéig vissza akartam vonni is, akikre inkább nagytestvérként tekinthet-
az egészet, és hazamenni, ám végül termé- tünk, mintsem olyan felnőttként, akik meg-
szetesen nem tettem. mondják, hogy mit kéne csinálnunk.

Ugyanis amikor először találkoztam a gyüle- Hatalmas szabadságot kaptunk a kezünkbe.
kezőhelyen azokkal az emberekkel, akikkel Természetesen voltak szabályok, és a na-
az elkövetkező egy hónapot töltöttem, telje- poknak is voltak meghatározott elemei (és
sen megnyugodtam, és tudtam, hogy semmi persze mindig a sachemektől függtek), de
baj nem lesz, mert mindenki nagyon barátsá- szabadidőben csak a kreativitásunk szabott
gos volt, és annyira különlegesnek tűnt, alig határt tetteinknek. Így tanultam meg példá-
vártam, hogy megismerhessem őket. Ahogy ul ukulelézni, és kötni is, kenuztunk, úsztunk,
a busz berobogott Clintonba – a táborhely- hajat festettünk, vagy szimplán csak élveztük
re, messze a nagyváros zajától, a tiszta ter- egymás társaságát. És a kötött programok is
mészetbe – és a counselorök (=szervezők) élvezetesek voltak, a foglalkozásokat a tábo-