Page 63 - Zsiráf Magazin - 2016. február

–Nekünk kell megoldanunk – közöltem. – Laj-
csi! Biztonságba kell juttatnunk a civileket. Fire,
te addig le tudnád lassítani a tornádó terjedését?
–Mi sem természetesebb – válaszolta sértődöt-
ten a tűztündér.

kkor kezdődött el életem első, és hál’ Is-
Etennek nem utolsó bevetése. Lajos vállalta
a Margit-sziget déli részét, nekem az északi
jutott. Nem volt lehetőségem gondolkodni.
Cselekedni kellett, azonnal.
–Mindenki hagyja el a sziget területét, azon-
nali hatállyal! T.Ű.Z. riadó!!! Ez nem gyakor-
lat!!! Ismétlem, nem gyakorlat!!! – ordibáltam
folyamatosan a magnetofonba.
A tömeg szökőárként zúdult a hidak felé. Az
embereken eluralkodott a pánik, az életük
megmentéséért rohantak. Csak rohantak, ro-
hantak és rohantak, mint a hömpölygő Duna.
Siettem, ahogy csak a járművem sebessége
bírta. Lezúduló farönk? Elszabadult nyolcke-
rekű? Polippatron robbanások? Villámlások?
Vadállatok? Semmi sem állhatta az utamat.

–Igaz, hogy egy T.Ű.Z. bármilyen természeti ka-
tasztrófát képes megidézni? – kérdezik tőlem.
Imádom ezeket a diákokat! Mernek és tudnak
kérdezni!
–Egy T.Ű.Z. akármilyen természet alkotta
sorscsapást képes kimérni ránk a jégesőktől
a földcsuszamlásokig. De azzal a különbség-
gel, hogy nem létező katasztrófákat is okoz-
hat. Akkor, ott, a szigeten mályvacukor-tor-
nádókkal és angolnaesővel is találkoztam,
hogy csak úgy megemlítsem – szólok. – Nem
tudnám nektek leírni azt a tömeges pusztí-
tást, ami történt, kedves hallgatóim, de nem
is akarom megrengetni a lelki nyugalmatokat

alomszámra hullottak el körülöttem az
Hemberek. Volt, aki megfagyott. Akadtak
rengetegen, kik elvesztették valamely vég-
tagjukat egy lézercsapás következtében. Má-
sokat vulkánok, földmozgások, lavinák tettek
egyenlővé a föld színével. Apokaliptikus körül-
mények uralkodtak. Hiába érkezett többször