Page 65 - Zsiráf Magazin - 2016. február
P. 65

– Látom, hogy nincs feltörve gyereknevetés-
            sel... Aúú... –nyögött egyet a mondat közepén
            a tündér. – Nyugodj meg, élek! Még.
            – Ez „nagyon” biztató...
            – Most nem érünk rá szórakozni!!! Valamilyen
            energiával fel kell töltenünk az ágyút... Nincs
            nálad atomszirénkönny?
            – Képzeld el, hogy nincs... – kiabáltam, de
            a mondat végére hátulról nekem csapódott
            egy bringóhintó.
            – ÁÁÁÁÁ!!! – tört fel a torkomból a fájdalom.
            Nem éreztem a testemet. A jármű rám esett,
            az ütéstől eltört az egyik bordám. Próbáltam
            kimászni alóla, de a fájdalom győzedelmes-
            kedett a testemen.
            – Mit műveltél, te idióta?!!! – hallottam Fire
            hangját.
            – Én...
            – Ne beszélj!!! – mellém jött és letérdelt. –
            Miért nem volt a hátadon zarándi kristálypán-
            cél, ami a felszerelésed kötelező része?... A
            sebed... Súlyos. És már nem tudom tovább
            lassítani a T.Ű.Z.-et, megállítjuk vagy végünk.
            – De hogyan...
            – Nem az a kérdés, hogy „hogyan”, hanem
            az, hogy ki... Tudod – felállt. – a Sikoly Ágyút
            másképp is be lehet üzemelni. Nem kell hoz-
            zá más, csak... – Fire mély lélegzetet vett. –
            Csak egy élőlény életenergiája.
            – Nem!!! Eszedbe ne jusson!!! Ez őrültség!!!
            – kiáltottam volna, de a hangomat elmosta a
            szél zúgása.
            – Vagy én, vagy ti... – mondta higgadtan
            barátom. – És azt nem tudnám magamnak
            megbocsátani, ha bajod esne... – majd kicsi,
            tenyérnyi termetével kiszedte a kezemből a
            dobozalakú pokolgépet. Merev mozdulatok-
            kal elindult a tornádó felé...
            – Fire!!! Kérlek állj meg!!! Nem akarom... Biztos
            van más megoldás!!! – esetlenül mozdítottam
            a vállamat, de nem sikerült kiszabadulnom a
            járgány súlya alól.
            – Más megoldás? Igen, van. Hagyom elpusz-
            tulni azt a helyet, ahol felnőttem. Hagyom
            meghalni mindazokat, akiket szerettem... Em-
            lékszel, hogy mit mondtam mindig?
   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70