Page 66 - Zsiráf Magazin - 2016. február

–Hogy... olyan vagyok, mint azok a furcsa lé-
nyek, akikkel kis, 300 éves korodban játszottál...
– küszködtem könnyeimmel. Nem lehet

–Igen... – kinyitotta a dobozt. – Mindig is nagyon
emlékeztettél... – megnyomott egy gombot az
ágyún. – azokra a pici lényekre. Ők... Állandóan
eltapostak minden létező tüzet. Gyűlölték a lán-
gokat, féltek a pusztító erőtől. Én... – maga elé
tartotta a Sikoly Ágyút –Én nem akarom, hogy
félj a tűztől, a tűz is olyan, mint a T.Ű.Z., nem
veszélyes, pusztán nehéz uralni.
–TUDOM!!! De... hagyd... ezt... abba...
–Én is T.Ű.Z. „oltó” vagyok, mint te. De nekem
ez volt életem kalandja, neked pedig csak a
start. Szerettelek téged... – fénysugár tört elő
a dobozból és Fire testéből is... – Te ne legyél
olyan, mint a kis lények... Ne gyűlöld a tüzet,
hanem szeresd! Ne legyél olyan, mint egy...

Hirtelen megállok. Ez...
–Mi a baj, professzor asszony? – hallom az
igazgatónő hangját. – Hozzak egy kis vizet?
Nem... köszönöm...

–Fire megmentett minket. Föláldozta az éle-
tét azért, hogy most ti is itt ülhessetek ezen a
helyen! Diákok! A jelen az az élet, a múlt az
a történetelem. Én a történelem egy részle-
tét tártam most a szemetek elé. Mint ember,
és mint T.Ű.Z.-irtó kérlek titeket arra, hogy
mindeig készüljetek fel a legrosszabbra! Soha
ne lankadjon a figyelmetek munka közben! A
felszerelést naponta négyszer ellenőrizzétek!
Mindig legyetek készenlétben, mert a keze-
tekben van a világ sorsa!Vigyázni az embe-
rekre. Megmenteni az embereket. Látni az
emberek hálával telt mosolyát... ezt jelenti
tűzoltónak lenni!