Page 43 - Zsiráf Magazin - 2016. január

NAGYÚRI KEGY
ELINDÍTJA AZ ÚTON

ádasdy Tamás az ország befolyásos
főura volt, ha hosszú ideig nem a
N legbefolyásosabb. Horvátország és
Szlavónia bánja, 1542-től a Magyar Királyság
országbírója, és katonai főparancsnoka, ké-
sőbbi nádor. Gyermekeit – ma ezt így mon-
danánk – hazafias nevelésben részesítette. Fia,
Nádasdy Ferenc báró, jeles törökverő portyá-
zó katona volt, a kortársak „fekete bég”-nek
titulálták. Nádasdy Tamás házasodni is tudott,
Kanizsai Orsolya révén várakat és száznál is
több falut kapott hozományba. Az utókor
„nagy nádorként” tisztelte, annak ellenére,
hogy hol Szapolyai, hol a Habsburgok olda-
lára állt, mindig jókor és pályáját emelendő.
Nádasdy felismerte a „médiában” rejlő lehe-
tőségeket s kapva kapott Tinódi ajánlatán,
hogy a tehetséges krónikás költőt politikai
terveinek szolgálatába állítsa. Segítette, hogy
a török hatósugarán kívül eső Kassán teleped-
jen le.

ORSZÁGJÁRÁS
ÉS ELKÖTELEZETTSÉG

inódi nyakába vette az országot,
mert – akár mai nagynevű utódai, a
T sztárriporterek – szeretett helyszínről
tudósítani. Így született krónikás éneke „Buda
vesztéséről és Terek Bálint fogságáról” is.

Ekkor lép túl a durva szóval „bértollnoki”
szerepen, már nem csak gazdáinak dicsővé
nemesített tetteiről írt, hanem más, országos
fontosságú hadi eseményekről is. Hogy min-
denki elfogadja, a modern média törvényét
magáévá téve semlegesnek kellett maradnia,
noha vonzódását a reformációhoz nem tudta
leplezni. De azért hébe-hóba a felvidék nagy-
urainak a portyáit is megénekelte.