Page 48 - Zsiráf Magazin - 2016. január
P. 48

Az Irodalom visszavág, bár szá-
                 mos elemzési szempontot felvet,
            mégsem válik dogmatikussá. Inkább
            azt hangsúlyozza, hogy nincs rögzített
            értelmezés, minden a befogadáson

            múlik. Ez lenne az irodalomoktatás
            jövője?


                 Ez szerintem nem csak az irodalom-,
                 hanem az oktatás jövője is. Minden
            tudás előzménye a reflektált befogadás. A
            magolásnak befellegzett – mondom dog-
            matikusan.

                 A könyvet lapozgatva, felmerül-
                 het a kérdés, vajon ugyanez a laza,

            oldott stílus jellemző Nényei tanár úr
            óráira is?


                 Nem ültem még saját órámon, ezért  óra egyszeri, megismételhetetlen, ünnepi al-
                 nem tudok erre jól válaszolni. De úgy  kalom. Hozzávalók például: a) ezek és ezek
            sejtem, a könyv hasonlít az óráimra, hiszen az  a diákok, akik épp bizonyos élethelyzetben
            óráimat én tartom, ezt meg én írtam.              vannak: fáradtak, vagy éhesek, lelkesek, vagy
                                                              unatkozók, boldogok, válnak a szüleik, szerel-
                 A könyv novemberi bemutatóján,  mesek, végigjátszották az éjszakát, most jöttek

                 ahol volt szerencsém nézőként                a fodrásztól, beázott a cipőjük, stb., b) a tanár,
            részt venni, előadott egy stand up                aki szintén épp egy bizonyos élethelyzetben
            számot. Azóta foglalkoztat a kérdés,              van, pl. úgy feküdt le, hogy előtte Tolsztojt ol-
                                                              vasott, vagy egész éjjel tanársztrájkot készített
            hogy a jó tanárnak mennyire kell jó               elő, vagy elrontotta a gyomrát a spenótfőze-
            előadóművésznek lennie?                           lék, vagy kisbabája született és határtalanul
                                                              boldog, stb. c) Vörösmarty: Az emberek című
                 Sokféle tanár van. Valaki mérnöki pon- verse. Ezek a hozzávalók, és ebből sül ki valami.
                 tossággal megtervezi az óráját, én a  De hogy mi? Azt senki sem tudja. Mert ez
            legrosszabb óráimat tartottam akkor, amikor  olyan soktényezős, sok komponensű dolog,
            percről-percre megterveztem, miről lesz szó.  hogy a végeredmény maga a végtelenség.
            Valaki tanítani akar, át akarja adni a tudását,
            néha én is ezt szeretném, de aztán rájövök,
            hogy ez hiba, mert engem igazából sokkal  Mindezt azért mondtam el, mert a jó stand-up
            jobban érdekel a tudásom átadásánál az,  ugyanez. Ez a műfaj lényege – a kiszámítha-
            hogy az illető órából mi fog kisülni. Nekem  tatlanság, a tervezhetetlenség: a stand-up-os
            minden óra meglepetés, a tanóra olyan,  és a közönség egyszeri találkozásából születik
            mint egy egzotikus étel; de olyan étel, ami  valami. Persze a stand-up-os mindig hoz va-
            nincsen benne egyik szakácskönyvben sem,  lamit – önmagán kívül, készül valamivel, egy
            és soha, senki sem próbálta még megfőzni,  műsorral: ez feleltethető meg az óra anyagá-
            és ha most elkészül, utána sem fogja senki  val. Pl. Az emberekkel. De a végeredmény?
            sem megfőzni, soha! Mert lehetetlen. Minden  Az csak a végén derül ki.
   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53