Page 56 - Zsiráf Magazin - 2016. október

6

Sokszor láttam éttermekben, kifőzdékben,
menzákon – hiába változatos, sokrétű, kel-
lemesen fűszerezett, ízletes a koszt – hogy
számos ember anélkül, hogy előzetesen
megkóstolná, már sózza is az ételét, a levest,
a húsokat, a köretet is. Ez a kiegészítő sózás
mindenképpen kerülendő, és az is tény, hogy
kis mennyiségben a nátriumklorid ugyan íz-
fokozó (flavour-potentiator) hatású, de na-
gyobb koncentrációban már az elfedő hatás
érvényesül, azaz a többi aromakomponens,
ízanyag érzékelhetőségét rontja. Egy példá-
val élve, a friss zöldpaprika és a paradicsom
természetes íze is jobban érvényesül, ha
sózásmentesen fogyasztjuk.

Továbbá az is tény, hogy az életkor előrehala-
dásával az ízérzékelő képesség romlik, azaz a
korábban megszokott ízhatás (itt sós íz) kivál-
tásához egyre nagyobb mennyiségű só szük-
séges. Nagyon lényeges lenne tehát, hogy
már a gyermekkorban kerüljük a sós ételek-
hez való hozzászokást, csupán nagyon mér-
sékelten sózzunk. Lehetőség persze a csök-
kentett nátriumtartalmú készítmények (pl.
diétás só) használata is. Ha viszont jódozott
konyhasót használunk, annak van a jódtarta-
lom miatt kedvező hatása is. De a jódbevitel
számos más módon (pl. jódtartalmú ásvány-
vizek fogyasztása) is megoldható, ha esetleg
táplálkozásunk jódszegénynek minősíthető.
.