Page 57 - Zsiráf Magazin - 2016. október

CUKORSZERŰ ÉLELMISZEREK
FOGYASZTÁSA

Nem célszerű, ha a bevitt szénhidrát jelentős
része nem keményítő (komplex szénhidrát)
típusú, hanem cukorszerű szénhidrát. Ezért a
természetes cukorforrásokból (pl. tejből tejcu-
kor, gyümölcsökből szőlőcukor és gyümölcs-
cukor) felvett mono- és diszacharidokon
kívül a szervezetbe jutó szacharóz (répacu-
kor) mennyiségét mindenképpen jelentősen
csökkenteni illtve mérsékelni célszerű. Jól
ismert adat, hogy jelenleg Magyarországon
az évi cukorfogyasztás 1 főre meghaladja a
35 kg-ot, azaz naponta répacukorból (más
országokban az azonos kémiai összetételű
nádcukor vagy pálmacukor, esetleg cukorju-
harból nyert szacharóz az elnevezés) kb. napi
100 g jut a szervezetbe. A sok cukor elhízást
okozhat, elősegíti a fogszuvasodást, emész-
tési rendellenességeket eredményezhet. Úgy
vélem, hogy az étrendnek ne legyen rend-
szeresen tartozéka az édesség, a cukrászati
készítmény, a fagylalt, a torta, a magas cu-
kortartalmú üditőital. Az esetenkénti, kisebb
mennyiségben történő fogyasztás természe-
tesen nem kifogásolható.

A cukor egyébként gyakorlatilag az egyetlen
olyan élelmiszer, ami a szénhidráton kívül
semmi mást nem tartalmaz, azaz lényegében
ásványi anyagok, vitaminok, rostok nélküli,
kizárólag az energiaszükséglet fedezésében
szerepet játszó, (és az édes íz érzetét biztosító)
anyag. Megemlítem még, hogy az ún. barna
cukor kémiailag alig különbözik a finomított
fehér cukortól, tehát ennek fogyasztása sem
tekinthető egészségesnek.

A mesterséges édesítőszerek (pl. aszpartám,
ciklamát) táplálkozásbiológiai hátterével itt
nem kívánok foglalkozni, csupán annyit jegy-
zek meg, hogy ezen szerek több nagyság-
renddel erőteljesebb édesítő hatásúak, mint
a szacharóz, így az energiabevitel szempont-
jából – a nagyon kis dózis miatt – nincs je-
lentőségük.

Szabó S. András