Page 66 - Zsiráf Magazin - 2015. december

66

EGY ÖSSZETŰZÉS ELŐZTE MEG

Vörösmarty 1848 márciusában Petőfivel
együtt a márciusi ifjak élén vett részt a for-
radalmi eseményekben, ám korántsem
jellemezte akkora politikai éleslátás, mint
költőtársát. 1848 nyarán a parlamentben,
mint képviselő megszavazta azt a javasla-
tot, hogy küldjenek katonákat az osztrák
kormánynak az olasz szabadságharc leve-
réséhez. Ekkor írta Petőfi – aki forradalmi
kérdésekben kérlelhetetlen volt – a szintén
elhíresült sorokat „Vörösmartyhoz„ című
versében: Nem én tépem le homlokod-
ról, Magad téped le a babért.

A HŰSÉG ERŐSEBB

Petőfi odaveszett Segesvárnál. Vörösmartynak a szabadságharc bukása után bujdos-
nia kellett s csak 1850-ben kapott kegyelmet. Utolsó befejezett verse „A vén cigány”,
hitet tesz az ifjúkori álmok, törekvések mellett, és miközben betegségével küszködik
a költő, a „vén cigány” még egyszer megszólal, önmagát biztatja:

„Lesz még egyszer ünnep a világon,

Majd ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon…”