Page 69 - Zsiráf Magazin - 2015. december
P. 69
MÉG NEM ELÉG…
1958-ban a Tűztánc antológiával indult új nemzedék egyik legnépszerűbb tagja volt. Költőtár-
saival együtt nem vállalták az előző korszak 56 tragédiájához vezető hibáit, de felvállalták a
közéletiséget. A tanyasi sorból származó tüdőbeteg fiatalember az irodalmi közéletben is aktí-
van részt vesz: az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írás folyóirat szerkesztője.
Országgyűlési képviselő. Versei elmaradhatatlan műsorszámai voltak az ünnepélyeknek, az
ő szájából a program hittel, őszintén csengett. Legismertebb és sokat szavalt verse a
„Még nem elég!”
„Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!”
Váci Mihály tenni is próbált, ott lenni, ahol az emberség sérelmet szenvedett. Sokat utazott s
nem csak turisztikailag vonzó tájakra. 1970-ben ellátogatott az ostromlott Vietnamba. Szer-
vezete nem állta ki a megpróbáltatásokat. Feleségét – egyébként jeles irodalomtörténész,
kritikus –, szuperszónikus katonai harci gép repített a hadiállapotban lévő fővárosba, Hanoiba
férjéhez. Nem rajta múlt, hogy csak halálos ágyához ért oda.
Váci Mihály lírája eltér a korabeli papírízű, brosúra költészettől, – modernebb és emberibb témákat
is megszólaltatott: szerelmet, öregedést, elidegenedést. Halála után őt is méltatlanul elfeledték.
A költő többnyire lázongó lélek, a történelem legizgalmasabb pillanataiban akarja kimonda-
ni valós vagy vélt igazságát, forrón, gyakran nem kiérlelten, a hév és a szenvedély háttérbe
szorítja az esztétikumot. Ám az így született és hírnévre szert tett versek megérdemlik, hogy
emlékezzünk rájuk.
Földeák Iván
