Page 68 - Zsiráf Magazin - 2015. december

A VERS, MELY DARABOKRA TÖRTE
A KÖLTŐ ÉLETÉT…

A szegényparaszti sorból származó költő friss
energiával és lobogó hittel vetette magát az
1945 után induló új életbe. Pesterzsébeten
élt, ahol fiatal írók egy kis csoportja valami
újat akart, hangot adni a munkásember vá-
gyainak, érdekeinek. A 40-es években az
Írószövetség párttitkára lesz, ám hamarosan
rádöbben, hogy ő és társai másképp képzel-
ték el az új életet. 1956-ban vezető szerepet
játszik, s verse a Piros a vér a pesti utcán moz-
gósító erejű és hatásos.

„Piros a vér a pesti utcán,

munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.” …ÉS AMI A SZÖVEG MÖGÖTT VAN…

Nem sokan tudják, hogy a költő a piros szín-
nel kire céloz, Piros Lászlóra, a tömegbe lö-
vető belügyminiszterre, aki 1977-ben ment
nyugdíjba, mint a Szegedi Szalámigyár és
Húskombinát vezérigazgatója. „Nomen is
omen” (a név jósjel) – eredeti szakmája hen-
teslegény volt. Közel másfél évtizeddel élte túl
a költőt. Tamási Lajos esetében a megtorlás
nem maradt el. Bár nem került börtönbe, de
a publikálási lehetőségek egy időre bezárul-
tak előtte. Saját közegétől, a munkásoktól a
csalódások ellenére sem tud elszakadni, hitét
nem tudja megtagadni. 1960-ban saját kéré-
sére a Csepel Művek üzemi újságjának irodal-
mi mellékletét szerkeszti, Olvasó Munkás Klu-
bot szervez és vezet. Bár 1984-ben SZOT-díjjal
tüntetik, megkeseredettsége végig érezhető
verseiben. Személyében elvei, a munkásem-
ber erkölcse mellett kiálló, igaz embert veszí-
tett irodalmunk. Nem rajta múlt, hogy költői
pályája nem tudott kiteljesedni.